Ipari léghűtő hűtési műhelyhez
Minden kompresszoros-léghűtő lényege a gőz-kompressziós hűtési ciklus. Ez egy zárt-hurkú rendszer, amely kémiai hűtőközeget használ a hő átadására a létesítmény belsejéből a külső környezetbe. A ciklus négy fő összetevőből áll: a kompresszorból, a kondenzátorból, az expanziós szelepből és az elpárologtatóból. A folyamat akkor kezdődik, amikor a kompresszor alacsony-nyomású, alacsony-hőmérsékletű hűtőközeggőzt kap az elpárologtatóból. A kompresszor elvégzi a rendszer döntő fontosságú munkáját, drámaian megnövelve a hűtőközeg nyomását és hőmérsékletét, és forró, nagynyomású{9}}gázzá alakítja. Ezt a túlhevített gőzt ezután a kondenzátorba irányítják.
A kondenzátorban a forró hűtőközeg leadja hőjét a külső levegőnek (levegő{0}}hűtéses rendszerben) vagy víznek (víz-hűtéses rendszerben). Amint hőenergiát veszít, a hűtőközeg gázból nagynyomású{3}}folyadékká kondenzálódik. Ez a folyékony hűtőközeg ezután egy expanziós szelepen vagy mérőeszközön halad át, ami hirtelen nyomásesést okoz. Ez a gyors tágulás jelentősen lehűti a hűtőközeget, és folyadék és gőz hideg, alacsony nyomású{6}}keverékévé alakítja. Végül ez a hideg hűtőközeg az elpárologtató tekercsébe áramlik. Itt egy ventilátor átfújja a meleg beltéri levegőt a hőcserélőn, a hűtőközeg pedig elnyeli a hőt a levegőből, és visszapárolog egy alacsony-nyomású gázzá. Ezt a lehűtött levegőt ezután a munkatérbe keringtetik. A hűtőközeggőz visszatér a kompresszorba, és a ciklus folyamatosan ismétlődik.
Ez a ciklus nem csupán a hűtésről szól; egyben erős párátlanító is. Ahogy a meleg, párás levegő áthalad a hideg elpárologtató tekercsen, a nedvesség kicsapódik a levegőből, és elvezetik, így olyan szintű páratartalom-szabályozást biztosít, amely egyszerű párologtató hűtőkkel elérhetetlen.
